Egészen röviden és tömören:

Hosszabban:
Nekem ez mindig olyan fura volt. Az még oké, hogy az istenek megorrolnak, ha más isteneket imádunk és nem őket, azt viszont furcsállom, hogy hogy lehet a kereszt vagy mondjuk egy Jézus szobor, kép, akármi, bálványimádat. A karácsonyfa, szülinap és mindenféle ünnepek meg pláne! Márpedig egyes szervezetek, szekták, khm, Jehova tanúi, khm, sok mindent "nem tartanak", mondván, az bálványimádat.
Azért tettem idézőjelbe, hogy nem tartják, mert amúgy de. Csak vagy titokban vagy ha nyíltan, akkor más nevet adnak neki, pl.: náluk a húsvétot, Jézus halálának évfordulójának titulálják. Meg nem esznek és isznak Jézus "testéből és véréből", csak tovább adják azokat. Ami nekem azért fura, mert Jézus azt mondta: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre...
De erről majd máskor.

A lényeg most az, hogy van például ez a mondás: nem a fegyver öl embert, hanem az ember öl embert.
Vagy ott van az, hogy mondjuk beszélni szeretnék egy barátommal, aki tegyük fel, 200 km-re lakik tőlem. Fogom magam és példának okáért, felhívom.
Vagy el szeretnék jutni valahova, ezért autóba ülök és elkocsikázok az adott helyre.

Nem tudom mennyire érthető mire akarok kilukadni, bár szerintem egyértelmű: ezek mind csupán eszközök. A fegyver, a telefonkészülék, az autó. Az, hogy mi van a szívemben, lelkemben, szerintem az a fontos. Jehova is állítólag "a szívek nagy vizsgálója"... meg mindenható, mindentudó, ergo elvileg nem hülye. Elvileg pontosan tudja, hogy mi lakozik az ember lelkében, mit miért tesz. Ezért tökéletesen tisztában van azzal, hogy lelkileg ki hogy működik, kinek mire van szüksége, ki mit érez bármivel kapcsolatban... (pl. attól, hogy gyülekezetbe jársz, de csak kötelességből, muszájból, szóval nem szívből-lélekből, azt is látja!)

De ha reálisan nézzük a dolgokat és megvizsgáljuk, hogy az ősember, ahogyan a ma élő törzsek is, így nem meglepő módon a modern kor embere is, "emlékeztetőket" használt... Legyen az valami tárgy, jelkép, festés, tetoválás, ékszer, stb. csupán eszköz arra, hogy lelkileg könnyebben kapcsolatba lépjen valakivel/valamivel, illetve megmutassa másoknak, ki is ő, hová tartozik, miben hisz.

Szóval szerintem nem kell túlmisztifikálni se a karácsonyfát, se a szülinapot, a keresztet meg pláne, hiszen ezek csak eszközök, szimbólumok, elérési utak. Nem őket imádjuk, hanem azt, akivel az eszköz kapcsolatban áll.
Szerintem.
Esküszöm, nem vallásos családban nőttem fel, mégse volt olyan, hogy karácsonykor a karácsonyfát vagy az ajándékokat imádtam volna. Örültem nekik, de ettől még tudatában voltam, hogy elvileg miről szól a karácsony. Ugyanígy volt Mikuláskor vagy húsvétkor. De például a szülinapozást is ugyanígy bulinak fogtam fel, kikapcsolódásnak, örömnek, együtt töltött időnek, nem pedig a szülinapos imádatának.
Lehet hülye gyerek voltam. :s

Végezetül visszatérve egy gondolat erejéig még a bejegyzés elején lévő képre, én is így látom. Az egyik ember kiröhögi/megveti a másikat a hitéért, közben meg ő se különb...

Ajánló:
Kereszten halt meg Jézus? - Marci kérdezi 
Kereszten halt meg Jézus vagy oszlopon? 
Külön bejegyzésben bemutatom majd egyébként, hogy Jehova tanúi mennyire "nem" bálványimádóak. Itt találhatóak:
Bálványimádat képekben - 1. rész
Bálványimádat képekben - 2. rész